Székletlazítást és rendszeres bélmozgást támogató hatása

  • A szenna hatóanyagai, a szennozidok a bélben átalakulnak, majd a képződő vegyületek a bélfal simaizomzatára hatva fokozzák a bélmozgásokat, csökkentik a bélnyálkahártya vizfelszívó-képességét, ezzel lazítva a székletet. Mindezek eredményeként a bélmozgás gyorsul, a béltartalom gyorsabban áthalad a bélrendszeren, és megszűnik a székrekedés.
  • Idős korban a bélműködés renyhébb, és a bélreflexek romlása, valamint az elfogyasztott élelem mennyiségének csökkenése miatt a székelés ritkábbá válik. Ez székrekedés kialakulásához vezethet, aminek gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. A rendszeres székelés fenntartása, a megfelelő bélmozgás megőrzése ebben a korcsoportban kiemelt fontosságú. Egy Finnországban végzett klinikai vizsgálatban idősek részvételével tanulmányozták a széklettömeg-növelő (rosttartalmú) hashajtóval kombinált szenna hatását egy gyakran használt hashajtó hatóanyaggal, a laktulózzal összehasonlítva. Azt találták, hogy a szennatartalmú készítményt szedőknél gyakoribb volt a székelés (átlagosan heti 4,5 a másik csoport 2,2-es átlagához képest) (Kinnunen). Egy másik modern (véletlen besorolásos, palcebokontrollos, kettős vak) észak-írországi kutatásban is az előző két kezelést hasonlították össze, és megállapították, hogy nemcsak a székelési gyakoriságot javította jobban a szennát is tartalmazó kezelés (napi átlagos 0,8 széklet a laktulóz csoport 0,6-os értékéhez képest), hanem azt is, hogy a székletürítés kisebb erőfeszítéssel járt ebben a csoportban (Passmore).
  • Egy USA-ban végzett vizsgálatban azt tanulmányozták, hogy a rosttartalmú hashajtók kiegészítésére adott szenna hogyan befolyásolja a kezelés hatásosságát. A résztvevők egy része útifűmagot, mások szennával kiegészített útifűmagot kaptak székrekedésük kezelésére. A szennával kiegészített kezelés lazább és gyakoribb székletet eredményezett, mint az önmagában alkalmazott rost (Marlett)
  • Japánban szintén modern kutatási módszerekkel vizsgálták a szenna hatását, egyrészt placebóval, vagyis hatóanyag nélküli készítménnyel, másrészt egy ozmotikusan ható hashajtóval, a magnézium-oxiddal hasonlították össze. Mindkét hashajtó kezelés hatásosan enyhítette a székrekedést, és a két szer között nem volt különbség a tünetek enyhítése és a székletürítés tekintetében. (Morishita) A szenna megy másik vizsgálatban a széles körben használt hashajtó hatóanyaggal. a nátrium-pikoszulfáttal is egyenrangú hatásosságúnak bizonyult (MacLennan)
  • A krónikus székrekedés gyakran előforduló emésztőrendszeri probléma, a felnőttek 20, így a gyerekek 30 százalékát érinti. A papsajtmályva vízoldható poliszacharid hatóanyagai megkötik a széklet víztartalmát, ezzel lágyítják azt, emellett a bélnyálkahártya felszínét is síkosítja, így a széklet könnyebben tud távozni a szervezetből. Bár önmagában enyhébb hatású, mint a szenna és a kutyabenge, nagy előnye, hogy nem szokik hozzá a szervezet, így korlátlan ideig alkalmazható (Elsagh).
  • Az erdei mályva székrekedést megelőző hatását placebokontrollos klinikai kutatásban is megerősítették. A 203 részvevővel végzett vizsgálatban olyan 18 és 65 év közötti személyek vettek részt, akiknél korábban funkcionális székrekedést állapítottak meg. A kutatás négy hétig tartott, de már ez első héten másfélszeresére nőtt a székletürítések száma a mályvalevelet fogyasztóknál, a negyedik hét végére pedig további javulást mértek. A nehezen üríthető kemény széklet előfordulása a kísérlet végén felére csökkent, ahogy az erőltetett székletürítés is. A résztvevők 81 százaléka javulásról számolt be a széklet keménységével kapcsolatban. 76 százalékuk ítélte meg úgy, hogy a mályvalevél hatására kevésbé kellett erőlködniük a székletürítés közben (Elsagh).
  • Az emésztőrendszer megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen az egészséges bélflóra. A bélbaktériumok képesek feldolgozni olyan tápanyagokat,  melyeket az emésztőrendszerünk nem tud lebontani. Ezek az anyagok tápanyagként szolgálnak a hasznos bélbaktériumainknak. A mályvafélék egyes hatóanyagai is az ilyen prebiotikumok közé tartoznak (Bone).

 

Szennalevél


Figyelmeztetések, ellenjavallatok

  • Fogyasztása nem helyettesíti a változatos és kiegyensúlyozott étrendet és az egészséges életmódot.
  • Fogyasztása ellenjavallt meglévő emésztőrendszeri fekélyek és gyulladások, bélelzáródás és -szűkület, ismeretlen eredetű hasi fájdalom és elektrolit-háztartási zavar esetén.
  • Nem javasolt együtt alkalmazni szívglikozidokkal, édesgyökérrel, illetve növényi vagy szintetikus vizelet- és hashajtókkal.
  • Alkalmazásakor emésztőrendszeri panaszok (puffadás, hányinger, hasmenés) jelentkezhetnek.
  • Legfeljebb egy hétig fogyasztható folyamatosan!
  • 12 éves kor alatt, valamint a terhesség és a szoptatás időszakában fogyasztása nem ajánlott!
  • A napi ajánlott fogyasztási mennyiséget ne lépje túl!
  • Kisgyermekek elől elzárva tartandó!​!
    ADAGOLÁS ► Naponta 1 kapszula az esti étkezést követően. Hatása másnap reggel jelentkezik.
    FOGYASZTÁS Kapszulaként fogyasztva ► Bő folyadékkal lenyelve.
    Teaként fogyasztva ► A kapszulák tartalmát szórja egy pohárba, majd öntse fel 2 dl 50-60 °C-os vízzel. Elkeverés után azonnal fogyasztható.
    Folyadékban elkeverve ► A kapszulák tartalma elkeverhető akár hideg vízben is, vagy bármilyen más folyadékban (pl. méz, üdítő, turmix, shake, joghurt, olaj stb.)
    ÖSSZETEVŐK ► Kapszulánként 500 mg szuperfinom instant gyógynövénypor (alexandriai szennalevél [Sennae folium] és papsajtmályvalevél [Malvae folium] keveréke) 9,9 mg szennozid-B-re standardizálva, kapszulahéj:zselatin..